Egy hosszú barátság ért ma véget. 2004-ben kezdődött, amikor München külvárosában egy boltban megláttam, és egyből tudtam, hogy ő lesz az igazi. Sok helyen jártunk együtt, mindig hűségesen gurult alattam. Télen sem tétlenkedett, hómentes időben akkor is róttuk együtt az utakat.
Vacak lesz nélküle, szerettük egymást. Remélem a következő gazdája is legalább annyira fogja szeretni, mint én. Viszont aki ellopta, annak törjön le a keze! És nőjjön be az orra luka.
Kell szerezni gyorsan egy pótlékot, mert bringa nélkül nem lehet létezni, tömegközlekedéssel nem fincsi bejárni az útvonalaimat. Ha valaki meglátja esetleg a Vaterán, akkor azért szóljon.
